3.fejezet

3.fejezet

Dana

Este

„BRING,BRING,BRING”

-         Sziasztok! – nyitottam ki az ajtót.

-         Szia Dana. – ölelt meg Ákos, utána Nina.

-         Majd jön Áron és Viki is, ha nem baj. – mondta Nina

-         De, ez számunkra megrázó, problémát fog okozni. – tragikusra fordítottam a helyzetet.

-         Annyira tudtam. – fogta a homlokát.

-         Halihó. – köszönt Lora is, de közben mosogatott.

-         Mit kértek inni?

-         Szokásos sört. – Ákos letelepedett a Tv elé és valami élő közvetítést nézett.

-         Én vezetek, úgyhogy egy barack levet. – mondta Nina. – kinyitom az ajtót.

Jöttek be a fiúk, Áron leült Ákoshoz mecset nézni, Viki pedig csatlakozott pletykálni.

-         Történt valami azóta? – kérdezte Viki Lorától.

-         Nem és nem is fog.

-         Miért mi történt? – kérdezte Nina.

-         Nem is tudják még? – nézett körbe Viki.

-         Hát mostanáig nem is tudták, de valószínűleg megfogják. – tette csípőre a kezét Lora.

-         Miről van szó? – furcsán nézte őket Nina.

-         Ricsi ma bejött a kávézóba. – mondta Lora. – Ennyi történt.

-         Igen, de nagyon helyes lett, és borostát növesztett, magasabb, és kicsit kigyúrtabb. – áradozott Viki.

Mindenki csak Lorát nézte én is mivel ezt az utolsó részt kihagyta a mesélni valóból. Még a két fiú is hátra fordult.

-         Itt van Budapesten? – kérdezte Ákos.

-         Hát, ha nem csak átutazóba volt, akkor igen. – mondta Lora. – Jöttök enni?

-         Mi a kaja? – kapcsolt először Áron.

-         Rakott csirke, rizibizivel. A desszert pedig Somlói galuska. – mondtam.

-         úúhh… Én csak a desszertből kérek. – örült meg Nina.

-         Bocsássatok meg pont Dalma hív. – mutatott a telefonjára Áron.

-         Persze menj csak. – ültünk le az asztalhoz.

A témát nem nagyon hozta fel utána senki. 10 óra fele haza is ment mindenki Lorával elmosogattunk és elpakolásztunk majd egy kicsit TV-ztünk. Miután Lora elaludt, elvettem laptopját. Felmentem Facebookra kicsit nézelődtem. Rá kerestem Olivérre, de nem volt találat. Utána Ricsire is, természetesen ő fent volt. És tényleg meg változott, felnőtt és helyesebb lett. Vajon Olivér is megváltozott?

Bele mentem egy mappába, ami szokásommá vált, hogy folyton nézzek mostanság. Vissza nézve mi is rengeteget változtunk. Ninának frufruja lett és hosszú haja, az arca csontosabb ez adta a felnőttes külsőt. Lorának most vállig érő sötét barna haja lett, de a szemüveg maradt ugyan olyan fekete, mint volt, magasabb és érettebb lett. És én át váltottam az egyenes hajból a göndör alap hajamra, megszerettem. Már nem azok voltunk, mint 5 éve, de számomra egy cseppet se változtunk. Az elmélkedésemet egy SMS szakította meg.

„ Fent vagy még?” – Roli.

„Persze. Mi baj ?”

„ Beengedsz?”

Siettem az ajtóhoz és már nyitottam is.

-         Hát te? – öleltem meg. – Mi történt veled?

-         Semmi bejöhetek? –indult a lakásba.

-         De legalább azt magyarázd meg, hogy miért néz ki így a fejed? – tiszta lila és vér alá futásos volt a szeme és az állkapcsa.

-         Kicsit összebalhéztam és ráadásul ki is rúgtak. – Vette le cipőjét és indult a fürdőbe.

-         Miért rúgtak ki? Mit csináltál? – néztem rá az ajtóból.

-         Elírtam egy számlát úgy se szerettem ott dolgozni talán jobb is így. – mosta meg arcát.

-         De Roland ez nem megoldás, hogy leiszod magad és beállítasz így. – kiabáltam le, de utána visszább vettem a hangerőmből.

-         Sajnálom. Reggel megbeszéljük. Csak hagy feküdjek le. – kérlelt.

-         Rendben, de nem úszod meg. – ágyaztam meg neki a kanapén.

Majd be is dőlt aludni. Én is elmentem a szobámba és álomba zuhantam.

Reggel röhögésre ébredtem a konyhából.

-         Jó reggelt! – mosolyogtak rám.

-         Viszont! – ásítoztam.

-         Én megyek, mert elkések. Puszi nektek. Roli vigyázz magadra. – robogott is ki Lora.

-         Szóval akkor most mi lesz? – néztem bátyámra.

-         Hát elmegyek munkát keresni. – morogta.

-         Pontosan. Mi lenne, ha Ákossal dolgoznál? – vetettem fel az ötletet.

-         Kizárt dolog. – röhögött. –Majd elmegyek egy klubba pultosnak vagy valami. Megoldom, ne aggódj.

-         Aha, mindig ezt mondod. – grimaszoltam. – Anyáék már tudják?

-         Nem is fogják. – mosolygott rám. – Most mennem kell, majd beszélünk. – puszilta meg a homlokom és elment.

Leültem beadandót írni, mert hétfőn le kell adnom és még sehogy se álltam vele. Ha minden jól megy, már csak 1 évem van a kommunikáció és médiatudomány szakon és végre beállhatok dolgozni a televíziós csatornákhoz.

Vagy külföldre is kimennék szívesen világot látni. Ezt még Olivérrel beszéltük egyszer. Azóta is……